Seres László miskolci festő-restaurátor felfedezés tárgya lett. Egy elveszett láncszem, a képzőművészet evolúciós rendszerének egy eleme tér vissza most a MissionArt Galéria segítségével saját helyére. Seres László miskolci festő-restaurátor ugyanis a hatvanas-hetvenes évek absztrakt expresszionista festészetének kiváló alkotója. Itthon szűk baráti körén kívül alig tudtak róla. Erről ő maga is gondoskodott miután néhány évnyi emigráció után a hetvenes évek elején hazatért, s eltűnt a képzőművész szakma látóköréből. Mint jeles restaurátort jó híre, sorsa Indiáig vitte és tette ismertté-sőt kiállítóművészként is számon tartották- idehaza jószerével a MissionArt Galéria múlt év szeptemberi-festményeit bemutató tárlata volt az első életjel munkásságáról. Most korai, az 1963 és 1978 között jegyzett grafikáit, tus és akvarellképeit láthatjuk a Falk Miksa utcai kiállító teremben.
Seres képzőművészeti főiskolásként huszonévesen disszidált és New Yorkban élt, tanult néhány évig. Itt jutott el a már korábban is felismert festői nyelv kiterjesztéséig. Korai miskolci grafikai munkásságát –mely édesapja Seres János műtermében indult- Lenkey Zoltán és Kondor Béla egyengette. Ám a figuratív ábrázolást gyorsan felváltotta a forma és felület, a ritmus és gesztus ötvözetéből szerkesztett absztrakció, az informellel is kacérkodó, mégis mindig közép-európai érzelmességű kifejezésmód. Képeit vaskos anyagszerűség jellemzi, míg grafikáiban felfedezhetjük Michaux játékos figuráit, ecsetgesztusait, de még Nádler István korai kottafestményei is felidéződnek a nézőben. Az amerikai hatásról nemigen ad számot a művész interjújában melyet Kishonty Zsolttal készített, de feltehetőleg ismerhette, láthatta nem csak a nagy neveket a new- yorki iskola tagjait, de a hozzájuk csapódó, vagy tőlük épp leválni készülőket is (mint pl. Jules Olitski vagy Larry Poons) Ez utóbbi festő életművének néhány darabja erős egyezést mutat Seres törekvéseivel.
Seres László tehát harminc évnyi hallgatás- nem festés, meditálás- után most megidézi korai alkotásait. Közben újabb Fej sorozatát már láthatták Bombayben és az Új-Delhi-i Magyar Kulturális Intézetben is. Remélhetőleg ezek az új Seres művek is eljutnak a hazai közönséghez.
Mostani tárlata figyelemreméltó bizonyíték a hatvanas években megindult új magyar modernizmus regionális-tehát nemcsak Budapest-Pécs központú- törekvéseire. Felfedezőben, felfedezésre váróban van tehát a magyar festészet máig kevésé feltárt időszaka az ötvenes évektől a hetvenes évekig. Számításba veendők azok az egykor fiatal, nyugatra menekült, disszidált majd esetleg hazatért és a közönség számára elveszett művészek is, akik életművük azon korszakát tán sosem tudták, próbálták bemutatni.
Egy saját nyelven alkotó izgalmas életművet magáénak mondható alkotó most végre előkerült.
Sinkó István
